Bibliai versek erről: Nostalgia
Bible verses about Nostalgia
The soul often casts its gaze backward, drawn by the echoes of memory. This longing, this 'nostalgia,' is not mere sentimentality if we approach it through the light of God's Word. Scripture illumines these reflections, showing us how the past can serve as a teacher, a source of gratitude for grace received, and a reminder of the pilgrimage yet to come. Understanding this impulse biblically anchors our memories in truth, guiding us towards spiritual maturity and hopeful anticipation of God's eternal promises, rather than getting lost in temporal shadows.
Most Helpful Verses
Begin your study with these carefully selected passages
És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz, és támadott más nemzetség ő utánok, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel.
Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.
Továbbá a Mérári fiai, a kik azokkal atyafiak valának, balkéz felől állnak vala; Etán, Kisi fia, ki Abdi fia, ki Malluk fia.
Scripture Passages
Ki Etán fia, ki Zimma fia, ki Simhi fia.
És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.
De az Izráel fiai újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, mert szolgáltak a Baáloknak és Astarótnak, és Sziria isteneinek, és Sidon isteneinek, és Moáb isteneinek, és az Ammon fiai isteneinek, és a Filiszteusok isteneinek, és elhagyták az Urat, és nem szolgáltak néki.
És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
Így fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságért, melyet atyja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.
És bíráskodék ő utána Élon Izráelben, ki a Zebulon nemzetségéből való volt, és ítélé Izráelt tíz esztendeig.
És oda tértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piaczán, mert nem volt senki, a ki őket házába behívná éjszakára.
És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol helyet talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
Ő utána pedig Abdon bíráskodott Izráelben, a Pireathonita Hillel fia.
És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet, és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az ő fiai voltak papok a Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.
Hárif fiai: száztizenkettő;
És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.
Ebben az időben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az ő szemei előtt.
Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jőnek perlődni, akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtuk mi érettünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, most nem vagytok vétkesek.
Gibeon fiai: kilenczvenöt;
És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királylyá tette Sault Izráel felett.
Ahitúb nemzé Sádókot, Sádók nemzé Sallumot;
És Saul feleségét Akhinóámnak hívták, a ki Akhimaás leánya volt. Seregének vezetőjét pedig Abnernek hívták, a ki Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia;
Ki Elkána fia, ki Jérohám fia, ki Eliél fia, ki Thóa fia.
A Filiszteusok elleni háború pedig igen heves volt Saulnak egész életében; azért, a hol csak látott Saul egy-egy erős vagy egy-egy bátor férfit, azt magához fogadta.
Tákhát ennek fia, Uriel ennek fia, Uzzia ennek fia és Saul ennek fia.
Kéhát fiai: Amminádáb az ő fia, Kórákh ennek fia és Asszir ennek fia;
Jéhozadák pedig fogságba méne, mikor az Úr Júdát és Jeruzsálemet fogságba viteté Nabukodonozor által.
És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,
A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában laknak;
Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták városaiban és a kik a Kéneusok városaiban laknak;
Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királylyá kenték Dávidot az Izráelen; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erősségbe.
A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban laknak;
A kik Hebronban és mindazon helyeken, a hol Dávid embereivel megfordult vala.
Elisáma, Eljada és Elifélet.
Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!
Zakkur, Serébia, Sebánia,
És megvigasztalá Dávid az ő feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És ő szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,
A nép fejei pedig ezek: Parós Pahath-Moáb, Elám, Zattu, Báni,
És monda a király: Jőjjön el velem Kimhám és azt cselekszem vele, a mi néked tetszik; és valamit tőlem kivánsz, megcselekeszem veled.
Hitteus Uriás. Mindössze harminczheten.
Hesrai, Kármelből való; Paharai, Arbiból való.
Sélek, Ammonita; Naharai, Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója.
This human inclination to gaze upon times past, which we name nostalgia, reveals more than simple memory. It is a subtle spiritual barometer, indicating whether our hearts are anchored in earthly comforts vanished or in the eternal promises of God. The Scriptures, while bidding us to remember His mighty deeds across the ages, caution against a longing for former states that breeds discontent or prevents forward motion in faith. Let not these echoes of yesterday become chains binding us to what is gone, but rather, when filtered through the lens of divine truth, may they serve as reminders of His enduring faithfulness and the ultimate home towards which we press, a home beyond the reach of earthly time's decay. Let the remembrance of grace past fuel hope for grace present and future.